Alex klubja

Csatlakozz az írói csoportokhoz, olvass teljes történeteket ingyen!

Részlet: Ragyogó esőcseppek

Írta: Mandy Kristóf
1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 Rating 5.00 (1 Vote)

 /Mandy Kristóf/

“A napfényben ragyogó esőcseppek csak még szebbé, káprázatosabbá tették a tájat, amitől azonban elakadt a szava.
– Nézz rám! – szólt rá a király, de mintha meg se hallotta volna. Csak lenyűgözve és döbbenten állt ott.
– Nézz rám, kérlek! – ismételte a fiatalember és megragadva karját, maga felé fordította. A pilinke nem ellenkezett.
– Tudom, hogy szép ez a hely, sőt gyönyörű, de te nem halhatsz bele ebbe! – a pilinke ekkor látta meg a távolban a mestert és megértette.
– Vagy inkább élnél itt, mint velünk? – kérdezte váratlanul a lány.
– Én veletek mennék… Ha még szabad. – felelte suttogva a pilinke.
– Már miért ne szabadna? – lepődött meg a király.
– Talán… kissé ijesztő voltam. De… nem tudom irányítani az erőm.
– Mondtam már, hogy bízhatsz bennünk és számíthatsz ránk. Majd segítünk neked. Vagy te talán magamra hagynál egy ilyen helyzetben?
– Ismét meg akar ölni, igaz? – intett fejével a pilinke a mester felé.
– Vele ne törődj! Nem fog ártani. Azt mondd inkább, hogy vagy!
– Jól vagyok. Minden rendben. Csak… látnom kellett még egyszer utoljára, hogy le tudjam zárni magamban a múltat. – tette még hozzá. Az arca a szokottnál is jobban tündökölt, mert a napfény csillogott a lassan alágördülő könnycseppeken.”


/Címe: Az utolsó fénysugár/

Rendelhető regény ITT: http://regenyeim.hu

 

Enter your text here

Részlet: A pilinke érkezése

Írta: Mandy Kristóf
1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 Rating 5.00 (1 Vote)

 

“- Ez meg miféle szerzet? – kérdezte és lábával belerúgott az idegenbe. Aztán megvetően hozzátette még: – Kár, hogy nincs rajta túl sok hús, de egy ideig megteszi.
Azzal fordult volna, hogy távozzon, de megállítottam:
– Nem azért, hoztam, hogy megegyük.
– Akkor minek? – lepődött meg.
– Segítenünk kéne rajta!
– Segíteni? És rajtunk ki segít? Különben is, ennek mindjárt vége. Ránézésre látom, hogy olyan sérülései vannak, amiket nem élhet túl.
– Mégis… tenni kéne valamit érte. Ha túléli, esküszöm, hogy minden alkalommal vállalom az utat a rengetegbe. És ugye most se kevés élelmet hoztam.
– Nocsak? Aztán mitől ilyen fontos neked ez az idegen?
– Nem tudjuk ki ő, honnét jött és mit tudhat. – próbálkoztam észérvekkel hatni rá – Nem úgy néz ki, mint egy átlagos demiurg. Mutánsnak tűnik, olyannak, mint amilyen én vagyok. Az, hogy felnőtt, hogy még életben van, hogy egyedül járta a rengeteget, azt mutatja, nagy harcos és tudhat valamit. Talán rajtunk is segíthet, hogy ne kelljen folyton itt rettegnünk az üregekben.
Vezérünk erre összevonta szemöldökeit.
– És még ha túl is éli… alig van élelmünk. Egy éhes szájjal több minek nekünk? ”
/Címe: Az utolsó fénysugár/

Itt rendelhető akciósan: http://regenyeim.hu

Enter your text here