Alex klubja

Csatlakozz az írói csoportokhoz, olvass teljes történeteket ingyen!

A király NEM sötét paraszt

A király NEM... 31. részlet

Írta: Mandy Kristóf
1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 Rating 0.00 (0 Votes)

 

A király NEM sötét paraszt

31. részlet - március 5.

– És most, mit tesztek vele? – érdeklődtem, még mindig dühösen, miközben felkelve, ruhámat porolgattam. Lidaster felelt rá:

– Biztonságba helyezzük. Egyszer majd te is megérted, hogy ezt kellett tennünk. Ez a tekercs nem lehet ellenséges kezekben.

– Ja. – vigyorgott Desider. – És eccer még elgyün az idő, amikor a király köszönetet mond ezér neked.

– Amit ma megtehetsz… – vetette közbe Elfídár, miközben éjszín szemei sokatmondó gúnnyal villantak barátja felé.

– Elfídár! – kiáltott rá méltatlankodó hangon Desider. – A vesztedet érzed, wazze? Most magyaráztam ki magam és éppen azt hiszi, hogy... , szal még egy ilyen beszólás és…

– Ugyan! Nem kell félned semmitől. – vágott közbe Elfídár. – Sose jönnének rá, hogy mit tettél. Elég az aggodalomból! Nálam mindenki titka, teljes biztonságban.

– Aha… – morgolódott Desider.

– Miféle titok? – szóltam közbe kíváncsian.

– Tudod, én jól ismerem 'Ádiszt, a királyt. – felelte mély komolysággal Elfídár, de szája szegletében ismét ott bujkált a sokatmondó mosoly, miközben így folytatta – Jó barátom. Sőt! Mondhatni, a legjobb!

– Nekem is. – jegyezte meg gyorsan Lidaster.

Hirtelen megértettem őket. Desider nem akarja felvállalni. Nem akar visszatérni többé. Ők viszont nem nézik ezt jó szemmel. Sose árulnák el őt, de azért heccelik, mert azt szeretnék, ha az igazság mielőbb kiderülne. Ezt akarják. És hogy miért nem vallotta be nekem Desider? Nem bízik bennem. De hogy is bízhatna? Hisz semmire se emlékszem. Azt se tudom, hogy ki vagyok. Lehet, hogy nem is lehetett bízni bennem. Hisz Phosphor is megmondta. Egy senki vagyok. Talán okosabban tettem volna, ha hallgatok rá és kimaradok ebből a történetből.

– Rám is számíthattok. – jelentettem ki nyomatékosan – Többé nem teszek fel felesleges kérdéseket. Mondjátok, mit tehetek érte, megteszem. Akár az életem árán is.

– Hát ez má több a soknál! – nevetett fel hitetlenkedve Desider. – Tudjátok, hogy gyűlölöm! Mér szivattok, wazze?? És most már te is? Döntsetek végre! A király vagy én?

– Ugyan! Mi csak szórakozunk! Nyugi. – nevette el magát Elfídár. – Te talán nem szoktál?

– Persze. Csak nem a ti rovásotokra! – aztán még fenyegetően hozzátette. – Ám, ami késik, nem múlik!

– Tessék! Próbáld meg! – mosolygott Elfídár. – Engem nem zavarna. Sőt! Kíváncsian várom, mit mondanál.

– Nem. Én nem alacsonyodok le ennyire. – rázta meg erre, szemei elé lógó hullámos, fekete fürtjeit Desider.

– Sebaj! – szólt közbe Lidaster, Desider vállára téve kezét. – Majd én kisegítelek. – aztán Elfídár felé fordulva így folytatta – Tudod, Desider az imént azt akarta mondani, hogy már megint rangodon aluli a viselkedésed, haver.

Elfídár erre jóízűen elnevette magát, majd így kezdte:

– Persze! Akárcsak…

Nem fejezhette be, mert váratlanul megzörrent valami a rengeteg mélyén. Valamennyien elnémulva a hang irányába tekintettünk.

 

Holnap este 19-kor folytatom!

Gyere holnap is!