Alex klubja

Csatlakozz az írói csoportokhoz, olvass teljes történeteket ingyen!

A király NEM sötét paraszt

A király NEM... 22. részlet

Írta: Mandy Kristóf
1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 Rating 5.00 (1 Vote)

 

 A király NEM sötét paraszt

22. részlet - február 24.

 

Lidaster, aki vele együtt érkezett, de csak megállt a bejáratnál, intett nekem, mire én követve őt, csendesen elhagytam a helyiséget, behúzva magam mögött az ajtót. Már biztos voltam abban, hogy képes valamiképp teleportálni magát és másokat. Ez lehetett az egyetlen magyarázat arra, hogy miként tud íly gyorsan közlekedni. Körbetekintve azonban nem láttam semmilyen különleges szerkezetet.

– Most már minden rendben lesz – suttogta – Beszéltem Mársztuff herceggel. Már intézkedik. Cynidor is túléli. Hála nektek.

– Rajta is sok múlt – feleltem. – Nélküle nem tudtam volna szabadulni kötelékeimtől.

– Akkor a Tűzistennek legyen hála, hogy szerencsésen alakult – mosolygott Lidaster. – Egyébként, tudod, kit mentettél meg?

– Mit számít az? – méltatlankodtam.

– Ez esetben sokat, nagyon sokat, – felelte elkomolyodva – mivel Cynidor Emoran húga.

– És?

– Emoran nagybátyja nem más, mint Niporan, akinek párja, Anidor a húga Bracoran-nak a Zortran törzs híres Vezérének, akitől a király átvette a hatalmat és eme törzs tagjai lettek az első Mélységi árnyak, a leghűségesebb hívei a királynak.

Nem bírtam ki, hogy fel ne nevessek.

– Ha ennyire közeli rokon, akkor felettébb nagy lehet a befolyása. – vigyorogtam.

Lidaster összevonta vörös szemöldökét:

– Igenis fontosak a kapcsolatok! – jegyezte meg ridegen. – Döbbenet, hogy ennyire nem emlékszel semmire.

Ekkor kinyílt az ajtó és az emlegetett Emoran kilépett rajta.

– Elaludt. – suttogta, majd rám tekintve, így folytatta – Az életem a tiéd! – azzal enyhén meghajolt előttem.

– Ugyan! Túlzott a hála! És egyébként se én érdemlem. Nem rajtam múlt. Phosphor mentette meg.– Phosphor? – visszhangozta tágranyílt szemekkel döbbenten a fickó – Hát mégis igaz?! Egek! Mégis van remény!– Ugyan! – legyintett Lidaster miközben megvetően mért végig – Csak nagyon kezdetleges ez a remény.

Nem értettem miről beszélnek. Már épp szóra nyitottam volna a számat, de a fickó közbevágott:

 

– A lényeg, hogy a húgom életben van. És Phosphor is. Ha bármiben segíthetek, csak szólj, én megteszem, ami tőlem telik. – jelentette ki.

– Köszönöm. – feleltem.

– Tényleg! Ha még mindig el akarsz jutni a Királyhoz, segíthetek. – hangzott el váratlan ajánlata. Ez meglepett. Már mindenki tud róla? Döbbenten néztem rá. Éppen kérdezni akartam valamit, amikor váratlanul megjelent Desider az ajtóban és közbeszólt:

– Kösz, de erre már nincs szüksége, mer itt vagyok. – vigyorgott. Szavai egy pillanatra azt az érzést keltették bennem, hogy épp most vallotta meg, ki ő valójában, de aztán így folytatta tovább: – Majd én kísérgetem. Kölcsön adnád a pegazusod?

– Még pihenned kéne. – vetette közbe a gyógyító.

– Pihenek majd a síromban. – vigyorgott. – Egyébként már klasszul vagyok. Elfídár merre van?

– A Fogadóban. – felelte Lidaster. – Én veled tarthatok?

– Persze. Induljunk azonnal!

– De hogy kelünk át a folyón? – szóltam közbe.

– Nincs rá szükség. A fogadó az innenső oldalon van. – magyarázta Emoran. – Majd mutatok térképet, hogy jobban eligazodj. – tette hozzá. – Kinn vár a pegazusom. Jól ismeri az utat. Menj előre, és ezt a papirost add át Zsántárnak, a fogadósnak! Hamarosan mi is ott leszünk. – adta ki utasítását Emoran.

 

Holnap este 19-kor folytatom!

Gyere holnap is!