Alex klubja

Csatlakozz az írói csoportokhoz, olvass teljes történeteket ingyen!

A király NEM sötét paraszt

A király NEM... 15. részlet

Írta: Mandy Kristóf
1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 Rating 5.00 (1 Vote)

 

 A király NEM sötét paraszt

15. részlet - február 17.

 

Mivel látni, semmit se láthattam, fokozott figyelemmel füleltem. Köröttünk a Rengeteg ezernyi hangja neszezett. Tűzgyújtás zaja hallatszott nem messze tőlem. Suttogni kezdtek, de szavaikat nem érthettem. Hirtelen erős kezek ragadtak fel a földről. Pár méterrel arrébb vezettek, majd állva egy oszlophoz kötöztek. Szemeimről lerántották a kendőt. Hunyorogva pislogtam a tűz éles fényétől. Lassan megszokta tekintetem a lobogó lángok ragyogását. Ahogy körülnéztem, elöntött a borzadály. Mindenfelé élőholtak rémisztő arcába ütközött pillantásom. Valamennyiőjük bőre sápadt volt, vagy fakószürke, szemeik pedig különösen éles ezüstszínben ragyogtak. A halál különféle, iszonyatos jeleit viselték.

– Előkészítsem a kivégzését? – hallottam hirtelen egy vérfagyasztó kérdést. Az egyik zombi e szavakkal szólította meg az éppen ekkor érkező társát.

– Ráérünk. – felelte amaz. – Előbb a holtakat élesszük fel. Hozzátok ide őket! – ez parancsként hangzott. A másik elsietett. Hamarosan élettelennek tűnő testeket cipeltek elő és elém helyezték őket a földre. Közben az, aki az iménti utasítást kiadta, hozzám lépett. Különös jelenség volt. Szakadt és véres, terepmintás öltözékén széles, töltényekkel telerakott övet viselt, melyre egy hatalmas szablyát akasztott. Komor arcát vér csíkozta, mely a homlokán körbefutó kendőt átitatva több patakban folydogált elő. Szeme, akárcsak a többieké, ezüstös színben fénylett. Színtelen hangon így szólt:

– Ne aggódj! – kezdte. – Alig érzel majd fájdalmat. Egy szempillantásnak tűnik, s máris közénk tartozol. Örök Élet! Ez az ajándékom. – azzal a tűzhöz sétált.

– Ajándék?! – suttogtam döbbenten. – Én ugyan nem kérek az ilyen... – ekkor elakadt a szavam. Figyelmemet a tűznél tevékenykedő zombik vonták magukra. Az egyik, előttem heverő testet odacipelték és megkezdték életre keltését. A halott lassan éledezett. Újabb és újabb testet vittek a tűzhöz, majd egyiket a másik után keltették életre. Szorongva figyeltem tovább az eseményeket. Váratlanul megmozdult az egyik előttem fekvő test. Először azt hittem, káprázik a szemem. Meglepetten szegeztem rá tekintetem. Egy fiatal, szőkehajú lány volt az. Vérbe fagyva feküdt. Újra megmozdult. Éledezett. Dermedten néztem, miközben lázasan gondolkodtam valami mentőötleten. Váratlanul felharsant a zombik vezérének hangja:

– Nocsak! – kiáltotta. – Egy még él! Ki végezte ezt a félmunkát? – tette még hozzá, miközben unottan felállt és lándzsával a kezében az éledező felé közeledett.

 

Holnap este 19-kor folytatom!

Gyere holnap is!