Alex klubja

Csatlakozz az írói csoportokhoz, olvass teljes történeteket ingyen!

A király NEM sötét paraszt

A király NEM... 14. részlet

Írta: Mandy Kristóf
1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 Rating 5.00 (1 Vote)

 

 A király NEM sötét paraszt

14. részlet - február 16.

 

Úgy tűnt, bármely pillanatban előreszökkenhet, hogy rám vesse magát. Nem akartam azonban gyengének látszani. Tettem hát felé egy határozott lépést, miközben rezzenéstelen, elszánt tekintetem a vad parázsló szemeibe fúrtam. Erre az, félelmetes morgást hallatva emelte fel busa fejeit, elővillantva hatalmas agyarait.

– Ne! Ne bőszítsd! – suttogta ijedten az asszony.

– Csendet! – kiáltottam rá, felé villantva tekintetem. A vadállat ezt kihasználva ugrásra készült. Sietve tettem előre egy újabb határozott lépést és közben rákiáltottam:

– Kotródj innét!

E pillanatban valahol a távolban füttyszó éledt. Tudtam, közelednek a zombik.

Talán hangsúlyom és fellépésem tűnt meggyőzőnek a számára vagy lehetséges, hogy neki szólt az a füttyszó? A fenevad mindenesetre hirtelen felpattanva, majd a sűrűbe vetve magát úgy eltűnt, mintha soha ott se lett volna.

– Nahát! – ámult el az asszony. – Ez igazán merész volt! – hangzott dicsérete. – Nem hittem volna.

– És Desider? Hol van? – kérdeztem, miközben körülnéztem.

– Tényleg! Észre se vettem, hogy eltűnt. – felelte az asszony.

– Egyszerűen csak lelépett, amikor kicsit forróbb lett a helyzet? – hitetlenkedtem, majd elkiáltottam magam. – Desider!

– Csendet! – tiltakozott Káté ijedten. – A lármára előjönnek a vadak!

– És?? – vetettem oda hanyagul.  – Az előbbi is iszkolva menekült előlem!

– Igen. Elfutott. – suttogta az asszony. – De csakis azért szaladt el, hogy társait összeszedje. Hamarosan vissza fog térni, s akkor esélyed se lesz! – tette még hozzá síri hangon. Éreztem, e szavakra kifut arcomból a szín.

– És Ön?

– Te hergelted fel és nem én. Rád fognak vadászni. Márcsak azért is, mert az én húsom már elég szívós. – mosolygott. – És különben se várom be őket. – tette még hozzá.

– Ön is cserben akar hagyni? – kiáltottam utána.

– Te nem hallgattál rám! – vetette oda a szót és már indult is.

Mit tehettem volna? Tőlem jobbra húzódott a Rengeteg mélyfekete árnya, balra a Fények Völgyének csodás látványa tárult tekintetem elé. Mit tegyek? Tartsak vele? Visszafordulni kész öngyilkosság. Lefelé a sziklákon pedig lehetetlenség lekapaszkodni.

Nem sokáig tarthatott azonban töprengésem. A Rengeteg sűrűjéből hirtelen tucatnyi rémes alak rontott elő. Pillanatok alatt legyűrtek. Védekezni se volt időm, nemhogy elfutni. Leszorítottak a földre. Kezeimet szorosan összekötözték a hátam mögött. Lábaimra a bokáimnál szintén erős béklyók kerültek. Szemeimre kendőt kötöttek. Aztán éreztem, hogy egyikük a vállára vet és megindultunk.

Hosszas menetelés után, végre megálltunk. Az, aki odáig cipelt, cseppet se kíméletes módon hajított a talajra.

 

Holnap este 19-kor folytatom!

Gyere holnap is!