Alex klubja

Csatlakozz az írói csoportokhoz, olvass teljes történeteket ingyen!

A király NEM sötét paraszt

A király NEM... 9. részlet

Írta: Mandy Kristóf
1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 Rating 5.00 (1 Vote)

 

 A király NEM sötét paraszt

9. részlet - február 11.

 

Ez megdöbbentett ugyan, de azért hamar megfeleltem:
– Ugyan! Még így sincs okom a pánikra. Hisz korlátlan hozzáférésem van a királyi kincstárhoz.
Erre Phosphor ismét jóízűen felnevetett, majd így felelt.
– Ezt komolyan el se hiszem. Te naivabb vagy még annál is, mint amilyen én valaha pilinkeként voltam. Nem emlékszel semmire és mindenkinek elhiszel mindent? Fogadjunk, hogy ezt az Árny mondta neked! Ugyanaz, aki a szerződés aláírására is rá akart venni.
– Igen, de miért? Nem igaz talán?
– De, igaz. Csakhogy az a kincstár már rég üres. – nevetett erre jóízűen. – Téged bizony jól átvertek. Nézd, én tudom, hogy a külsőm nem igazán bizalomgerjesztő, de bölcsebb lenne, ha rám hallgatnál, mennél és tennéd, amit mondok.
– De az az alak nem teljesítette, amit ígért. Miért fizetnék?
– Most viccelsz? Jól tudom, hogy rájöttél az igazságra. Az Árny tehát teljesítette a kérésed. Általa jutottál el… szóval hamarosan felkeres majd a pénz miatt és szembesít azzal, hogy ő megtette, amit ígért. Mégpedig pont akkor jelenik majd meg, amikor letelik az idő. Addig végrehajtják a tervüket is és ha túlélik, már nem lesz szükség Desider álcájára. Nekik most úgy se segíthetsz semmiben. Ráadásul az Árny nem is bízik benned és többen egyetértenek vele. Hiába éltél oly hosszú időn át a birodalomban. Mióta újjászülettél és mindent feledtél, csak a baj van veled. Szóval, ha fontos számodra a király, akkor azt teszed, amit mondtam. Törődj most azzal, hogy a pénzt összeszedd! Jobb, ha indulsz, mert egy fabatkád se lesz! Én pedig nem szeretném, ha az Árny csicskája lennél. Gondolom te se.
– Ugyan! – feleltem. – Akkor se lenne nagy baj, hisz egy esztendő, csak három nap. Te mondtad. Annyit tán kibírok.
– Lehet. Nem is erről beszélek. De gondolkozz már egy cseppet! Bármit kérhet. Átok kötne. Ha nem teszed, amit mond, halott vagy.
– De nem tartozok neki semmivel. Lezuhantam… elfogtak. Véletlenül vagyok itt. Ez nem az ő érdeme.
– Te tényleg azt hiszed, hogy ez az egész csak a véletlen műve volt? – kerekedtek el hasadt pupillái.
– Miért, nem? – lepődtem meg.
– Ezt komolyan nem hiszem el, hogy milyen ostoba tudsz lenni. – rázta meg fejét hitetlenkedve – Vagy ez is a víz hatása? Ne mondd, hogy Ylarion, akarom mondani Zsántár nem figyelmeztetett arra, hogy az Árny csak játszik veled! Kérte, hogy ne írd alá.
– De… Meg kellett, hogy találjam a királyt.
– Miért? Miért volt ez olyan fontos neked?
– Nem tudom. Nem emlékszem. Ez… egyszerűen csak egy érzés.
– Áh, már értem. – nevetett fel nem túl boldogan – Szóval szerelem. Elég szánalmas. Bár… nem túl meglepő. Minden nő érte van oda. Tehet vagy mondhat ő bármit, süllyedhet bármilyen mélyre, viselkedhet bárhogy. Hihetetlen. Megmondom őszintén, nem hittem, hogy bármire emlékszel majd azok után, hogy szinte belefojtottalak a folyóba és nyeltél a vízből igen rendesen. Először nem is értettem, miként ismerhetted fel, de akkor már meg is van a válasz. A feledés vize valóban törölte az emlékeid… a fejedből, de a szívedből nem. Jól mondják, hogy a szerelemnek nincs akadály. Még szerencse, hogy nincs túl sok érzelmem, mert ez most egyáltalán nem esne jól. – mosolygott, majd így folytatta – Bár sejthettem volna, hogy nekem csak valamiféle cselből hazudod le a csillagokat az égről. – azzal felnevetett – Lám csak... – folytatta – néha én is éppoly naiv vagyok, mint rég. Egy pillanatra ugyanis elhittem neked, hogy mennyire szeretsz… hogy amit érzel, az sosem múlhat el… és lám csak! Bármennyit nyelsz a feledés vizéből, rá még mindig emlékszel, rám pedig nem. Mindenesetre érdekes, hogy azok után, amiken mi ketten már átmentünk… Ráadásul én éppúgy nézek ki, mint több ezer éve, míg ő… Na, mindegy. Azt hiszem ez a helyzet magáért beszél, de most ez nem is számít. A lényeg, hogy az egészet megrendezték. Tudni akarták, mennyire volt hatásos a feledés vize és valóban hagyhatnak-e futni.
– De… amiket mondtam… most már tudják, hogy felismertem a királyt… - suttogtam döbbenten.

 

Holnap este 19-kor folytatom!

Gyere holnap is!