Alex klubja

Csatlakozz az írói csoportokhoz, olvass teljes történeteket ingyen!

A király NEM sötét paraszt

A király NEM... 8. részlet

Írta: Mandy Kristóf
1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 Rating 5.00 (1 Vote)

 

 A király NEM sötét paraszt

8. részlet - február 10.

 

– Ha valóban az Oltalmazóm vagy, ne játssz velem! – kiáltottam rá erélyesen – Hiszen tudsz mindent.
– Így van. – felelte erre, miközben összevonta szemöldökeit – Természetesen jól tudom mi történt. De ha részletesen elmondanám, semmi értelme nem lenne annak, hogy bajlódtam veled.
– Hogy érted ezt? Mikor?
– Amikor a feledés vizébe belefojtottalak. – jelentette be, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
– Tessék? Mit tettél? – hűltem el rideg szavaitól – És még te nevezed magad Őrangyalomnak?
– Oltalmazót mondtam. Az nem ugyanaz.
– Mégis miben lenne más?
– Én nem szolgállak és nem egy felsőbb parancsot követek, hanem a magam ura vagyok.
– Szóval te is csak játszol velem?
– Nem. Én védelmezlek, amíg az érdekeim ezt kívánják. Ha ugyanis nem fojtottalak volna a feledés vizébe, már rég halott lennél. Így azonban már nem akarják a halálod, legalábbis egyelőre. Tehát ki tudsz lépni ebből a történetből anélkül, hogy komolyabb bajod esne. Jó lenne azonban, ha eztán többet nem provokálnál senkit. Egy kicsit meg kéne húznod magad. Őszintén szólva az se ártana, ha a másik irányba indulnál el. Feltéve persze, ha élni akarsz.
– De … legalább annyit árulj el, hogy ki vagyok én!
– Egy senki. – jelentette be, miközben lenézően mért végig.
– Akkor miért akarnának megölni?
– Nem tudom milyen meséken nőttél fel, de a csalitosban kúszva megközelítetted a tábortüzüket és kihallgattad őket. Szóval hallottad a beszélgetésüket. Zavarhatnád a tervüket. Egyértelmű volt, hogy az adott helyzetben végezni kell veled. Csak azért nem szúrtak le ott helyben, csak azért hagytak futni, mert elhitték, hogy a feledés vize elég lesz. Szóval becsüld meg, hogy élsz, fordulj meg, majd meg se állj, amíg elég messze nem jutsz.
– Értem. De azt még mindig nem, hogy te miért vagy mellettem. Miért higgyem el, hogy oltalmazol és számítok neked, hisz az imént mondtad, egy senki vagyok. Minek törődsz te egy senkivel?
– Valóban. – mosolyodott el – De egy nagyon ígéretes senki vagy. Megvan benned ugyanaz a tűz, mint bennem. Nekimennél bárminek és bárkinek az igazadért. Téged nem érdekelnek az elvárások. Nem törődsz mások előítéleteivel. És ha találsz egy különös lényt a havon, mégha az oly rettenetes is, mint én, akkor se hagyod ottpusztulni, hanem hazaviszed a faludba. Még akkor is ezt teszed, ha tudod, hogy az emberek nem néznék ezt jó szemmel. Mégis megteszel mindent… ápolsz. Élelmet és ruhát adsz. Most azonban felesleges erről beszélni, hiszen úgyse emlékszel semmire. De tudd, hogy én nem feledek és tudom mi a hála. Nos, ez az egyik oka annak, hogy segítek. De most ennél vannak fontosabb dolgok is. – mosolyodott el.
– Mégis mi? Hiszen semmire se emlékszem.
– A pénzre se?
– Miféle pénzre?
– Most viccelsz? Hisz csak pár perce kötötted a szerződést. Ne mondd, hogy erre se emlékszel!
– Ja, a szerződés? Dehogynem, arra még emlékszem.
– Akkor meg ne húzd az időt! Arra, azon az ajtón át kijutva a kopár sziklák felé szabad az út. – mutatott kezével a túlsó irányba, majd így folytatta – Egy kis meredély után egy folyóhoz jutsz, jobbra pedig visszaérsz a fogadóhoz. Keress valami munkát, hogy mielőbb kifizethesd az Árnyat!
– Miért fizetnék neki? Még nem is teljesítette, amit ígért. Egyébként is, honnan tudsz te ilyeneket?
– Ugyan! Már szinte mindenki tudja, hogy milyen ostoba módon írtad alá a saját véreddel. Szóval most inkább menj, ne pofázz annyit! Inkább igyekezz, mert igen hamar letelik az a pár nap!
– Három teljes esztendőm van. – javítottam ki.
– Igen. Én is ezt mondom… de… várj! Te nem is tudtad, hogy errefelé három nap egy esztendő? – nevette el magát, majd kisvártatva gúnyosan hozzátette: – Így persze már érthető, miért nem estél még pánikba.

 

Holnap este 19-kor folytatom!

Gyere holnap is!