Alex klubja

Csatlakozz az írói csoportokhoz, olvass teljes történeteket ingyen!

A király NEM sötét paraszt

A király NEM... 7. részlet

Írta: Mandy Kristóf
1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 Rating 5.00 (1 Vote)

 

 A király NEM sötét paraszt

7. részlet - február 9.

 

– Te jó ég! – kiáltottam fel és sietve léptem közelebb, hogy jobban szemügyre vegyem, mi történt. – Meghaltam? – suttogtam önkéntelenül is a kérdést.
– Ugyan, dehogy! – legyintett Phosphor.
– Te hallasz engem? – lepődtem meg ráemelve tekintetem.
– Igen. Sajnos. – felelte, nem túl kedvesen.
Még közelebb léptem, de testem látványától megszédültem. Phosphor sietve mozdult elém, hogy eltakarja előlem.
– Várj! – szólt rám. – Mielőtt visszatérsz, kérdésem van hozzád!
– És mégis miért válaszolnék neked? – feleseltem vele is, miközben tettem felé egy lépést, élénkzöld szemeibe nézve, majd így folytattam: – Mégis ki vagy te, hogy válaszolnom kéne?
– Most komolyan? Rám se emlékszel? – lepődött meg.
– Miért kéne?
– Csak mert… – kezdte a válaszát, de aztán elhallgatott és töprengőn mért végig, majd így folytatta: – na, mindegy. Ha tudni akarod, én a melléd rendelt Oltalmazó vagyok. – hangzott kisvártatva meglepő felelete.
– Őrangyal? – döbbentem meg és éreztem, hogy szemeim tágra nyílnak a hitetlenkedéstől, miközben végigmértem sötét, szárnyas alakját.
Kérdésemre felnevetett.
– Na, ilyen is rég volt már, hogy engem angyalnak neveztek. – felelte.
– De… akkor mi az, hogy Oltalmazó? És ki rendelt mellém?
– Magam rendeltem melléd saját magamat. – jelentette ki baljósan elkomorodva, de aztán váratlanul elmosolyodott és így folytatta: – Persze csak miután az eredeti Oltalmazód elinalt. Nem is tudom miért… – tette még hozzá, miközben lassan párszor ökölbe szorította a kezét és kiengedte karmait.
– Hát ez fantasztikus! – szaladt ki a számon a tőle már többször hallott mondat.
– Az – bólintott mosolyogva – De nem ezért szólítottalak meg. Tudnom kell, mire emlékszel.
Kérdését hallva eszembe jutott a király. Lehetséges volna, hogy valóban Desider a király és csak álcázta magát? Egyáltalán, miből gondolom én ezt? Miért ez az erős érzés? Miért vagyok ebben oly biztos, hogy kétség se férhet hozzá? És miért nem emlékszem semmi másra csak arra, hogy bármit megtennék érte? Ki vagyok vajon? Ki voltam egykor?
– Nos? – sürgetett.
Nem feleltem azonnal. Sietve kutattam emlékeim után.
– Semmire sem emlékszem. – vallottam meg aztán.
– Látom arra se, hogy megígérted, mindig igazat mondasz.
– De én nem hazudtam! – tiltakoztam meglepődve.
– Na, persze. Csak nem a teljes igazságot mondod. De erről felesleges vitázni. Hallom a gondolataid.
– Akkor meg miért kérdezgetsz, ha úgyis tudsz mindent?
– Ha nem kérdeztelek volna, nem gondoltál volna rá és nem tudtam volna meg, amit akartam. – felelte és már fordult volna.
– Várj! Előbb mondd el az igazat! Mi történt velem és ki vagyok?
– Ez felettébb jó kérdés. De gondolom nem csak a nevedre vagy kíváncsi. – mosolyodott el – Ahogy így elnézlek, szerintem még azt se tudod, fiú vagy-e vagy lány. Bár szerintem mielőtt idejöttél se tudtad. – nevetett – Mindenesetre amikor először láttalak, sokkal jobban néztél ki.
Válasza meglepett. Letekintettem fekete pólómra és a melleimre.
– Értem én, hogy nagy harcosnak hiszed magad – folytatta – és persze tudom, hogy tanultál te is egyet s mást miként minden nő ezen a világon. De azért öltözhetnél ennél szebben, nőiesebben is és nem kéne folyton mindenkinek nekimenned.

 

Holnap este 19-kor folytatom!

Gyere holnap is!