Alex klubja

Csatlakozz az írói csoportokhoz, olvass teljes történeteket ingyen!

A király NEM sötét paraszt

A király NEM... 6. részlet

Írta: Mandy Kristóf
1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 Rating 5.00 (1 Vote)

 

 A király NEM sötét paraszt

6. részlet - február 8.

 

A várt, hasogató fájdalom, melynek szívemet kellett volna átjárnia, elmaradt. Legnagyobb meglepetésemre azonban enélkül is összecsuklottam egyetlen pillanat alatt. Talán a vérveszteségem volt nagy, nem tudom, de elvágódtam a talajon. Kisvártatva azonban sietve és újra harcra készen pattantam fel, hogy nekimenjek ellenfelemnek.
Egy hang azonban váratlanul kizökkentett.
– Desz! – kiáltotta oda valaki.
Mindketten egyszerre fordultunk felé.
– Mi a frász van, he? – méltatlankodott a vezér.
– Desider! Elég! Engedd el őt! – hangzott a parancs.
Lenyűgözve, tisztelettel vegyes borzadállyal bámultam rá. Felismertem. Ugyanaz a rémisztő, fekete, démoni alak volt, aki nem sokkal korábban a prédájának nevezve igényt tartott rám.
– Phosphor! Neked meg mi közöd az ügyeimhez?? – háborgott a vezér.
– Semmi. De ha komolyabban ártasz neki, felkenem az agyad a falra. – hangzott a vészjóslóan rideg felelet. Phosphor felé tekintettem. Lezseren állt a falnak támaszkodva. Elhangzó szavaira Desider elvigyorodott, leengedve kardját.
– Meggyőztél, öcsém! Bár szerintem előbb aprítlak én miszlikekbe téged. Mersz most próbát tenni, vagy megin’ csak a pofád nagy?
– Mérgezettek a karmaim. Jól tudod, esélyed se lenne. – mosolygott Phosphor végtelen nyugalommal.
– Egy suhintással mindkét karod porban. – hangzott a vigyorgó felelet.
– A beszédhez egész jól értesz, látom. De a Styxre esküszöm, ha ártasz neki, én nem fogom vissza magam.
– Nem ölhetsz meg. Te is tudod.
– Igen. Tudom. De mást is tudok… és ezt még felhasználhatom. – suttogta sokatmondó hangsúllyal. Azt hittem, már értem, mire céloz.
– Ugyan, ki hinné el? – vigyorgott Desider.
– Szerintem, ezzel később kéne foglalkoznod és most inkább fejvesztve menekülni innét. Persze, csak ha már kiszórakoztad magad. – tette hozzá Phosphor még mindig mosolyogva.
– Mer’?
– Mert az újraélő holtak közelednek a Rengeteg felé.
Közönytől fagyos szavai lángoló tűzvészként söpörtek végig a szíveken.
A pokolbéli hőség ellenére, mindenki megborzongott egy pillanatra.
– Mér’ nem ezzel kezdted??? Basszus. – kiáltott fel Desider.
Szavai közben már kezdett kitörni a pánik.
– Állj! Kuss legyen! – kiáltott pribékjeire. – Phosphor! Szerinted merre?
– Még bőven van időtök. A sziklák felé szabad az út. – felelte a kérdezett, végtelen nyugalommal. Desider sietve adta ki utasításait, mire megindultak. Rólam, mintha mindenki megfeledkezett volna. Illetve majdnem mindenki. Phosphor a kavarodás közepette egykedvűen lépett oda hozzám.
– Hát ez fantasztikus! – suttogta rosszallóan, miközben a fekete talajon heverő, eszméletlen testhez lépett. Döbbenten ismertem fel önmagamat.

 

Holnap este 19-kor folytatom!

Gyere holnap is!